Szerző: andrelowoa | december 7, 2010

DECEMBER 7., KEDD

Személyes példa a helyreállító kegyelemről
Galaták 1,10–16
Milyen jó, hogy nemcsak eltévelyedés van, hanem helyreállító kegyelem
is. Pál apostol saját életpéldáján, megtérése történetén mutatja be, hogy Isten
milyen kegyelmes. Ha volt valaki, aki buzgó rajongásában elment a végletekig,
ő ilyen volt. Igen, a rajongás a gyűlöleten keresztül odáig vezette, hogy
börtönbe juttassa azokat, akik nem úgy gondolkodtak Istenről, mint ő.
Az emberek tetszésének keresése, az atyai hagyományok túlértékelése fanatizmusba
vihet. Mindkét dolog önmagában lehet értékes. Az emberek értékelése,
elismerése, az atyai hagyományok megbecsülése jó eszköz lehet abban,
hogy munkáljuk azt, ami Isten előtt kedves, de amikor céllá válik eszköz
helyett, bálvánnyá lesz, ami romlásba visz.
Hogyan állította helyre Pál apostolt a kegyelem? Erről így vall az apostol:
„De amikor úgy tetszett annak, aki engem anyám méhétől fogva kiválasztott és kegyelme
által elhívott, hogy kinyilatkoztassa Fiát énbennem, hogy hirdessem őt a pogányok
között, nem tanácskoztam testtel és vérrel” (15–16. v.).
Kedves Olvasó! Gondolkodj el rajta, hogy téged hogyan állított helyre
vagy állított a helyedre Isten kegyelme, és adj hálát érte! /NZ/
„A bűnösök áldozatát utálja az Úr”
Példabeszédek 15,1–11
Már a Biblia első lapjain találkozunk azzal a ténnyel, amit a Példabeszédek
írója megfogalmaz. Káin és Ábel mindketten áldoztak. Ábel áldozatára
rátekintett az Úr, Káinéra nem. Miért? Az 1János 3,12-ben azt olvassuk: „mert
az ő cselekedetei gonoszak voltak, a testvére cselekedetei pedig igazak”.
Nem mindegy, hogy milyenek a cselekedeteink, mikor áldozni akarunk!
Mi, emberek sem fogadjuk kedvesen annak ajándékát, aki hátunk mögött
semmibe vesz minket. Kedves lehet-e a szülő előtt az ajándék, amelyet engedetlen
gyermeke ad? Örülhet-e a drága ajándéknak az a házastárs, akit
társa megcsal?
Isten sem ajándékainkra vágyik, hanem szívünk őszinte szeretetére, ami
engedelmes cselekedetekben nyilvánul meg. A megtért bűnöstől azonban
szívesen fogadja hálaáldozatát az Úr. A fent idézett igevers így folytatódik:
„de a becsületesek imádságát kedveli”. A bűnössel szembe nem a bűntelent állítja
a szentíró, hanem a becsületest. Azt, aki beismeri tévedéseit, botlásait, bűneit,
megbánja és elhagyja azokat.
Mielőtt áldoznánk, mielőtt imádkoznánk, legyünk becsületesek, ez kedves
Isten előtt ma is. /NZ/


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategória

%d blogger ezt kedveli: