Szerző: andrelowoa | december 8, 2010

DECEMBER 8., SZERDA

A kegyelem helyreállítja jó hírünket
Galaták 1,17–24
Mi mindent megtesz az ember a jó hírnévért! Azért, hogy jót mondjanak róla.
Nem az a fontos, hogy valóban jó legyen, hanem hogy annak látsszék. Sokszor
a hívő életben is megkísért az a gondolat, hogy a látszat legyen rendben.
Teljesen elfelejtkezünk ilyenkor arról, hogy nem embereknek kell elsősorban
számot adnunk ama napon, hanem Istennek. Ő a szívek és vesék vizsgálója. Az
ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de Isten azt nézi, ami a szívben van.
Bizonyára már akkor elterjedt a híre Saulnak, amikor még az egyházat üldözte.
Sokan csak annyit tudtak róla, hogy ő ádáz ellensége az Úr népének. Később
azonban örvendetes módon kiegészült a hír azzal, hogy: „aki egykor üldözött
minket, most hirdeti azt a hitet, amelyet valamikor pusztított” (23. v.).
Kedves Testvérem! Nem neked kell dicshimnuszt zengened megtért életedről.
Ha valóban megváltoztál, észre fogják venni. Ma is igaz a régi mondás:
„Ha a kocsis megtér, a lova veszi észre leghamarabb.” Akik legközelebb
vannak hozzád, azok fogják érzékelni leghamarabb, de idővel mindenütt,
ahol megfordulsz, észre fogják venni, hogy te már nem az vagy, akiről a rossz
híreket hallották, hanem akit helyreállított a kegyelem! /NZ/
A külsőség önmagában elégtelen
Ézsaiás 1,10–17
Mindennek van külső megjelenési formája. Ez egyáltalán nem lényegtelen,
azonban önmagában elégtelen. Már az ószövetség idején megvoltak azok
a külső követelmények, amelyek alapján meg lehetett állapítani valakiről,
hogy mennyire vallásos. Jó pontnak számított, ha valaki templomba járó volt,
különösen, ha áldozatot is mutatott be. Az Úr a próféták által világosan kijelentette,
hogy ő nem a vallásos teljesítményt méri, hanem azt nézi, hogy a
vallásosság mögött milyen élet van. Ez nem mindig mérhető emberi mértékkel,
ünnepi aktivitással. Ő azt várja, hogy a neki áldozatot bemutató személyek
a hétköznapokban, emberi kapcsolataikban is bizonyítsák istenfélelmüket.
Isten nem változott. Mi örülünk annak, ha sokan vesznek részt
egy istentiszteleten. Örülünk annak, ha valaki nemcsak vasárnap délelőtt,
hanem délután is és hétköznap este is jelen van. Ami valóban nagy áldás lehet,
különösen, ha nemcsak testben, hanem lélekben is jelen van. Mi nem
mondanánk azt senkinek, hogy mért jön el, ha emberi kapcsolatai rendezetlenek.
Az Úr azonban azt mondja a próféta által: „Ki kívánja tőletek, hogy eljöjjetek,
hogy megjelenjetek előttem és tapossátok udvaraimat?”, „Nem tűröm együtt a
bűnt és az ünneplést!” Jó a gyülekezetbe járás, az ünneplés, de megtérés nélkül
nem elég az üdvösséghez. /NZ/


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategória

%d blogger ezt kedveli: