Szerző: andrelowoa | december 9, 2010

DECEMBER 9., CSÜTÖRTÖK

Isten késztetése a szolgatársi közösségre
Galaták 2,1–5
Pál apostol állandóan nyitott volt Isten vezetésére. Most arra kapott késztetést,
hogy menjen fel Jeruzsálembe, és az ottani vezetőkkel jó lelki és szolgatársi
közösséget építsen ki és ápoljon. Az evangélium szolgálatában újra és
újra rá kell jönnünk nekünk is, hogy ez a munka nem lehet egymástól független
emberek egyéni akciója. A legtehetségesebb és legbuzgóbb hívőknek is
szükségük van arra, hogy ápoljanak jó testvéri és szolgatársi kapcsolatot
azokkal, akiket szintén Isten hívott el.
Barnabással és Titusszal ment fel Jeruzsálembe. Bizonyára útközben is
bőven adódott alkalom, hogy egymás hite által épüljenek s hogy missziós terveket
készítsenek. Életre szóló barátságok szövődhetnek egy ilyen út alatt.
Valószínű, hogy nekünk is vannak hasonló áldott tapasztalataink. De ha még
nem lennének, csak rajtunk múlik, hogy legyenek.
Ennek az útnak nemcsak az volt a célja, hogy azok, akik egyébként is
megértik egymást, együtt időzzenek. Keresték a kapcsolatot azokkal, akik
térben távolabb végezték szolgálatukat, akikkel csak ritkán találkoztak, és
éppen ezért csupán a mások által közvetített hírekre hagyatkozhattak. Keressük
mi is a lehetőségét annak, hogy ne csak másoktól kapott hírek alapján,
hanem személyes találkozások által alkossunk véleményt egymásról! /NZ/
Az Istennek kedves áldozat
Zsoltárok 51,12–21
A hét előző estéin azzal foglalkoztunk, hogy milyen a hiábavaló áldozat,
jaj az elbizakodottaknak, a bűnösök áldozatát utálja az Úr, a külsőség önmagában
elégtelen. A ma esti zsoltárszakaszban arról is olvashattunk, hogy milyen
az Istennek kedves áldozat. „Isten előtt a töredelmes lélek a kedves áldozat.
A töredelmes és megtört szívet nem veted meg, Istenem!” (19. v.)
Ilyen volt Dávid szíve is. Nem azt olvassuk róla, hogy tökéletes volt. Éppen
ellenkezőleg, nem mindennapi bűnt követett el, de amikor Nátán próféta
megfeddette, rádöbbentette bűnére, megtört. Nem gondolta azt, hogy ő
megengedhet magának bármit büntetlenül. Isten kegyelméért esedezett. Az
egész zsoltár arról tanúskodik, hogy mélységes fájdalmat, megbánást érez elkövetett
bűne miatt.
Vágyik a megtisztulásra: „Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős
lelket újítsd meg bennem!” (12. v.) Ez kedves kérés Isten előtt. Az ember sokkal
hajlamosabb arra, hogy bűnét letagadja, megszépítse, másokat okoljon miatta,
mintsem beismerje, megbánja, és Isten irgalmát kérje. Hozzunk ma este
kedves áldozatot Istennek! Valljuk meg bűneinket, és kérjük bocsánatát!
/NZ/


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategória

%d blogger ezt kedveli: