Szerző: andrelowoa | december 10, 2010

DECEMBER 10., PÉNTEK

Munkások és munkaterületek
Galaták 2,6–10
Isten országában nincs munkanélküliség. Mindenkinek jut munka, aki
valóban dolgozni szeretne. „Az aratnivaló sok, a munkás kevés.” Kevés a munkás.
Különösen kevés az olyan, aki bárkivel szívesen együtt munkálkodik.
Aki Isten dicsőségét keresi és nem a magáét, annak nem tekintélykérdés,
hogy éppen milyen feladatot bíznak rá. Természetesen Isten országában, a
misszióban van bölcs munkamegosztás. Ami azt jelenti, hogy ki-ki azt végezze,
amihez kegyelmi ajándékot kapott Istentől. Amire Isten elhívta.
Tudjuk, hogy Pál apostolt Isten a pogányok közötti munkára hívta el.
Amikor bizonyságtétele alapján ezt az „oszlopapostolok” megértették, nem
irigység volt bennük, hanem hála azért, hogy Isten ilyen bölcsen tervezi a
missziót. Ők megmaradtak az Izrael fiai közötti misszióban. Testvéri jobbot
nyújtottak egymásnak.
Mennyire szükségünk lenne arra, hogy tanuljunk ebből az igéből. Ma is
vannak gyülekezetek és munkaterületek, ahol olykor úgy látszik, hogy érdekellentétek
vannak. Pedig ha keressük az egymással való személyes kapcsolatot
és a megoldást, kiderül, hogy nem vagyunk ellenségek. Éppen ellenkezőleg,
a legjobb társak lehetünk Isten országának építésében, ha a
munkások megtalálják Istentől kapott munkaterületüket. /NZ/
„Lelki áldozatokat ajánljatok fel!”
1Péter 2,1–10
Péter apostol arra irányítja figyelmünket, hogy bár az ószövetségben nem
mindenki lehetett pap, csak az erre kiválasztottak, mi újszövetségi hívők valamennyien
papi hivatást töltünk be. Fel kell épülnünk lelki házzá, szent
papsággá, és lelki áldozatokat kell felajánlanunk.
Mózes harmadik könyve részletesen ír az áldozati törvényekről, melyek
Izraelnek adattak. Komoly feladatot adott ez a papságnak, hogy szabályosan
végrehajtsák a rendelkezéseket. A legnagyobb baj nem az volt, hogy esetleg
valamit nem az előírásnak megfelelően tettek, hiszen erre kínos pontossággal
figyeltek, hanem hogy mind a papok, mind a nép számára egy idő után elgépiesedett
az áldozatbemutatás.
Nekünk nem bakokat és kosokat kell feláldoznunk, hanem lelki áldozatokat.
„Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten
tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő
csodálatos világosságára hívott el titeket.” (9. v.)
Alelki áldozatok: szavainkkal és életünkkel hirdetni az ő csodálatos nagy
tetteit. Erre időt, energiát, anyagiakat áldozni fáradhatatlanul nem könnyű,
de nem is lehetetlen. Ezek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által. /NZ/


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategória

%d blogger ezt kedveli: