Szerző: andrelowoa | december 11, 2010

DECEMBER 11., SZOMBAT

Ébresztés a népi vallásosság fogságából
Galaták 2,11–14
A népi vallásosság lényege, hogy egy nép, egy csoport az idők során kialakít
magának egy kegyességi gyakorlatot. Az alapja lehetett Isten igéje
vagy egy megszentelt életű vezető példája, de ha az utódok már nem azonosulnak
annak lelki tartalmával, csupán hagyománytiszteletből végzik azt.
Nagyon fontos ösztönzője ennek, hogy mit mondanak majd az emberek, s
igazából nem az Isten iránti szeretet motiválja.
Péter apostol is beleesett abba a hibába, hogy bár korábban együtt evett a
pogányokkal, amikor megérkeztek a zsidó származású atyafiak, egyszeriben
fontosak lettek a hagyományok, mert félt a zsidó származású testvérektől. A
képmutatásba belesodródott Barnabás is. Mi is könnyen belesodródhatunk
hasonló képmutatásba, ha nem vigyázunk.
Ez alkalommal Pál apostol volt az ébresztés eszköze, aki vállalta a feddés
nem könnyű, de fontos feladatát. Isten igéje arra tanít, hogy legyünk képesek
elfogadni az intést, ha kiderül, hogy tudatosság helyett automatizmus vagy
emberektől való félelem irányítja kegyességi gyakorlatunkat, de legyünk készek
elvégezni az intés feladatát is, ha másokhoz küld az Úr ilyen ébresztő
szolgálattal! /NZ/
Magunkat is szánjuk oda!
Róma 12,1–2
A hét végére eljutottunk oda, hogy az áldozatok sokféleségét tanulmányozva
nemcsak megállapítani tudjuk, hogy milyen a helyes áldozat és mit
vár tőlünk a mi Urunk, hanem készen vagyunk arra, hogy önmagunkat is
szánjuk oda az Úrnak élő és szent áldozatul.
Ez a legnehezebb. Elméleti fejtegetések, mások tanácsolása viszonylag
könnyebb, de most rajtunk van a sor, Isten tőlünk kéri önmagunk odaáldozását.
Akkor nehéz ezt megtenni, ha nem éltük még át igazán, hogyan áldozta
fel önmagát miérettünk az Úr Jézus Krisztus.
Segít az odaszánásban az is, ha tudatosítjuk magunkban, hogy életünk
odaszánása az Úrnak nem veszteség, hanem a legnagyobb nyereség. Hiszen
olyan Úrnak a szolgálatába állunk, akinek teljes gondja van testünkre-lelkünkre.
Ő nem a kihasználásunkra törekszik, mint sok földi munkaadó, vagy
mint lelkünk nagy ellensége.
Ha nem szánjuk oda magunkat az ő szolgálatára, észrevétlenül is a sátán
szolgálatába állunk. Ha magunkat a világhoz szabjuk, annak szokásai szerint
élünk, akkor a világgal együtt veszünk el. Ha azonban meghozzuk ezt a döntést,
és ehhez hűek maradunk, akkor megtapasztaljuk, hogy nem elveszítjük
az életünket, hanem Jézus Krisztusban megtaláljuk igazi értelmét. /NZ/


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategória

%d blogger ezt kedveli: