Szerző: andrelowoa | december 13, 2010

2010. december 13. hétfő Luca, Otília 1258.

A mai nap meditációs fogalma:
Reménységeink..

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy törvényeid szerint játszhassam az Élet nagy játékát, s küzdelmeim közepette segítőtársakra is találhassak! Ámen

De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyben igazság lakik. Ezért tehát, szeretteim, minthogy ezeket várjátok, igyekezzetek, hogy ő tisztának és feddhetetlennek találjon bennetek békességben.
2 Pt 3,13-14

Elszántan futunk-rohanunk az Élet nagy focipályáján… Kiválóan passzolják nekünk a labdát, s néha lelki szemeink előtt már a hálóban ficánkol a fekete-fehér-pöttyös bőr-gyönyörűség… de aztán mégse! …Kapufa… vagy éppen mellé! Bizony, alig van lehangolóbb a megdolgozott eredménytelenségnél. Keservesen kiábrándító az egyénre, s a kisközösségre nézve egyaránt. Ilyenkor persze vigasztalni próbálnak barátaink: “Hát ilyen az élet! Ez van! Majd legközelebb!” Jól tudjuk, hogy ezeket a közhelyes mondatokat csupa jószándékkal mondják nekünk, de a “lehetett volna”, s a “mégse” közötti feszültség elhomályosítja ilyenkor a gondolatainkat, s még az is megtörténhet, hogy bánatunkban se nem látunk, se nem hallunk…

Miért van az, hogy Isten szépnek és jónak teremtett világával elégedetlenek vagyunk, s helyette inkább várjuk az új eget, s az új földet? Talán azért, mert íz ígéretes eljövendő nagyobb izgalmat kelt bennünk, mint a jelen valóságos -, ami persze már rég nem az, amit Isten ránk bízott. A paradicsomi állapot – mert így kaptuk meg a Földet a JóIstentől – lassan a múlté. Földünknek csak egy-két szeglete maradt érintetlen, ahová még nem tört be a civilizáció a maga mohóságával, s az emberi bírhatnámság nem rabolta, ki, nem tette tönkre a környezetet. Magyarul: jól elrontottuk azt, amire vigyáznunk kellett volna…

Vannak, akik az új eget és új földet itt ezen a Föld nevű bolygón képzelik el, megint mások egy új dimenzióban egy új világot remélnek – az emberi elképzeléseknek se szeri se száma! Az apostol mindenesetre azt mondja, ha várjátok mindezt, akkor igyekezzetek is, hogy Isten ne találjon bennetek kivetnivalót, s feddhetetlenek legyetek! Nos, ezt az állapotot nem érjük el soha, mert akkor ez azt jelentené, hogy tökéletesek lettünk – Isten nélkül is. Emberi egzisztenciák lényege pedig éppen abban áll, hogy felismerjük: Istenre utaltak vagyunk és Őérte, s Őáltala vagyunk, akik vagyunk. Felismerni, hogy az élet nagy futballpályáján nem az a cél, hogy hány gólt lövünk, hanem hogy sportszerűen végigjátszzuk a meccset – kevesek kiváltsága. Akik azonban eljutnak idáig, azok jól tudják: veszíteni is lehet emelt fővel, sőt olykor vesztésre állt helyzetből is – az utolsó pillanatban is, míg meg nem szólal a ‘játszma’ végét jelző síp – nyerni lehet…


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategória

%d blogger ezt kedveli: