Szerző: andrelowoa | december 14, 2010

2010. december 14. kedd Szilárda 1259.

A mai nap meditációs fogalma:
Találkozások…

A mai nap imádsága:
URam! Köszönöm, hogy találkozásokat készítesz el számomra, melyekből épülhetek. Add, hogy mindig felismerjem, amikor jeleiden keresztül közeledsz felém! Ámen

Mária pedig ezt mondta: “Magasztalja lelkem az Urat, és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt, mert rátekintett szolgálóleánya megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék,
Lk 1,46-48

Életünk legszebb pillanatait azok a találkozások adják, amikor lélek a lélekkel találkozik. Mária és Erszébet találkozásában azonban még ennél is több történt, hiszen mindketten megteltek Szentlélekkel, s olyan himnikus mondatokat szóltak, melyeket az utókor csak magnificat néven emleget. Már önmagában az a tény, hogy két, életet a szíve alatt hordozó asszony találkozik – s állapotuk álldottságában messze fogékonyabbak a kimondhatatlan dolgokra -, különlegessé teszi együtt töltött idejüket.

Mária életének rendkívülisége abban van, hogy világra hozza azt az embert, aki nem férfitől, hanem a Lélektől született. A Biblia tanúsága szerint két ilyen ember volt az egész emberi létezés láncolatában: az első, akit a Lélek teremtett Ádám volt, a másik pedig Jézus, Mária gyermeke, akit Isten Fiának vallottak a szemtanúk. Jézus “extra naturam” bejövetelét – ezzel együtt maga Jézus létezését is nemegyszer tagadták -, pedig Jézus kortársai saját szemükkel látták a jeleket. (Amennyire misztikus az első ember megteremtése – az Istentől jövő élet felfoghatatlan csodája -, olyannyira misztikus Jézus istenember-volta is!) Mária boldog, határtalan az öröme. Felismeri ugyanis, hogy Isten tervének részesévé válhatott. Hogyan? Azt nem értette, de “szívébe zárta, s ott forgatta ta ezeket a dolgokat”.

Hanyatló nyugati kereszténységünk legnagyobb baja, hogy meg akarja értetni az emberekkel kicsoda az Isten valójában. Nos, az Isten Lélek, s az Isten az Egy. Hitvallásunkban is azt mondjuk, hiszek EGY Istenben – nem egy istenben a sok közül(!) -, hanem az Egy-Istenben, aki Atya, Fiú és Szentlélek. S mivel az emberi elme számára befoghatatlan az Atya és a Szentlélek, ezért a nyugati egyházban előszeretettel beszélnek a Fiú emberségéről, az ugyanis “érthető” a modern nyugati ember számára… Ezzel ellentétben, a keleti, az orthodox – másnéven pravoszláv – egyházban a szívbe zárják mindazon dolgokat, melyeket nem értenek (isteni titkok), s ott forgatják azokat.

Mi, mai evangélikusok sajnos elfelejtettük, amit Lutherünk így mondott: “Az Isten titka maradjon meg titoknak, nem kell/lehet minden titkot megmagyarázni.” A boldogság ugyanis az elfogadásban van elrejtve. Isten elfogad engem, s én pedig Őt. Titokzatos út az, amíg eljutunk arra pillanatra, amikor lélekben találkozhatunk Istennel, de a titokzatosságán túl ráadásul még hosszú is – olykor egy egész életen készülünk rá. De hát erre kaptuk az életünket, hogy felismerjük és találkozzunk Teremtőnkkel…

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt kedveli: