Szerző: andrelowoa | december 14, 2010

A benned folyó munka

„…a belső emberünk… megújul napról napra.” (2Korinthus 4:16)

Pál azt írja: „ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra” (2Korinthus 4:16). Van egy külső embered: a tested, a személyiséged, a hírneved. És van egy belső embered: a jellemed, a lelked és a szellemed. A külső ember az, amit mindenki lát, a belső embered láthatatlan. A külső emberedre kényszerítően hathatnak más emberek vagy külső erők, de a belső embered mindig szabadon dönthet. A külső embered időleges, a belső embered örök. Tetszik vagy sem, a külső embered „romlik”. Huszonöt éves kortól a csontok elkezdenek kalciumot veszíteni, és törékennyé válnak, a bőröd veszít rugalmasságából és ráncosodik, majd megjelennek az időskori foltok. Ha harmincévesnél idősebb vagy, akkor naponta ezernyi agysejtedet veszíted el, és súlyfelesleg kezd megjelenni úgy középtájon. Körülötted mindenki, aki szintén elmúlt már harminc, a tudtodra akarja adni, hogy megért. Szeretnek, persze, de őszintén szólva, már alig várták. Harcolhatsz ellene, de nem fogsz győzni. Pazarolhatsz időt és pénzt a külsődre, tornáztathatod, éheztetheted, botoxozhatod, feszesítheted, felemelheted, felvarrathatod, barníthatod és öltöztetheted márkás ruhákba, de akkor is az az igazság, hogy: „…mindenik a porból való, és mindenik porrá lesz” (Prédikátor 3:20 Károli). De íme, ami igazán fontos: te magad sohasem fogsz megszűnni létezni. A lelked, a belső embered azt a folyamatot éli át, melynek végén vagy valami hihetetlenül jó, vagy valami elképzelhetetlenül sötét lesz. Ez az, amit Isten lát, amikor rád néz. Ez az, ami számára a legfontosabb. Ezért erőfeszítéseidet a belső emberedre fordítsd!

„…a belső emberünk… megújul napról napra.” (2Korinthus 4:16)

Egy napon Isten elküldte Sámuel prófétát, hogy keresse meg azt az embert, aki majd Izráel következő királya lesz. Sámuel látott egy nagyon jó megjelenésű, jó benyomást keltő fiatalembert, és azt gondolta: „Biztosan ő lesz az”. De Isten más mércével mér. „Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van” (1Sámuel 16:7). Az egyik állandó kritika, amivel Pálnak együtt kellett élnie, az volt, hogy az emberek azt mondták róla, hogy a külső megjelenése nem túl megnyerő; „…testi megjelenése erőtlen…” (2Korinthus 10:10). Teste nemcsak öreg volt, de számos szenvedésen is keresztülment már: megkorbácsolták, megkövezték, éhezett, megverték, börtönbe zárták. „Nem nagyon zavar” – mondta Pál – „a belső az, ami számít. Valami történik belül, olyan mintha épp az ellenkezője lenne annak, ami kívül történik. Kívül minden nap egy kicsit haldoklom. Belül életre kelek, változom, egyre erősebb leszek. Az öröm újra meg újra kibuggyan belőlem, még a börtönben is. Egyre inkább tele vagyok reménységgel, bár tudom, hogy a testem hamarosan meghal. Egyre több embert szeretek, még azokat is, akik miatt ide kerültem. Ez a legfurcsább dolog: kívül haldoklom, de belül életre kelek.” Pál tökélyre fejlesztette ezt a belső csatát. Gondolatait folyton a menny felé irányította. Börtönben lévő öregemberként sokkal inkább élt, mint addig valaha is. Ezért írta ezt: „Ki választana el minket a Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver?” (Róma 8:35). Nos, a bajok és nehézségek elég könnyen megnyerhetik a külső csatát, de van egy belső éned, ott benned legbelül, amihez senki nem férhet hozzá. Erre a belső emberedre kell odafigyelned, mert ezt a csatát meg tudod nyerni!

 

„…a belső emberünk… megújul napról napra.” (2Korinthus 4:16)

Légy hálás a külső énedért! Békülj ki vele! Örülj az erősségeinek! Fogadd el a korlátait! Dolgoztasd meg keményen! Örülj, ha előléptetik! De ne feledd: az enyészeté lesz. A másik oldalról viszont a belső embered olyan dicsőséget nyerhet, melyet soha el sem tudtál képzelni. „Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában. Ezért akiben megvan ez a reménység, megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta” (1János 3:2-3). A legnagyobb befektetéseidet erre fordítsd, mert ez megmarad! Mérlegeket, tükröket és centiket használunk, hogy nyomon kövessük külsőnk alakulását. De hogyan tudjuk nyomon követni annak a részünknek a jóllétét, amely örökre megmarad? Ez bizonyára kicsit eltér mindenkinél, de van néhány olyan tükör, mérleg és mérőszalag, amely segíthet elindulni: 1) önvizsgálat és bűnbánat; 2) barátok, akik szeretnek eléggé ahhoz, hogy megmondják neked az igazat; 3) Istennel egyedül töltött idő és Őrá figyelés; 4) a Szentírásra fordított idő, amely megújítja elmédet; 5) a naptárad és a csekkfüzeted felülvizsgálata; 6) az ilyen kérdések, mint: Mennyire könnyen csüggedek el mostanában? Milyen könnyen idegesítem fel magam a hat hónappal ezelőttihez képest?; 7) odafigyelés a gondolataidra: Mi tereli el a gondolataidat? Hogyan rabolja meg az életedet és az örömödet az irigység, gáncsoskodás, ítélkezés vagy testi vágyak? Rajta, vedd komolyan: dolgozz a belsődön!


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategória

%d blogger ezt kedveli: