Szerző: andrelowoa | december 14, 2010

Napi áhítat – 2010-12-14 – Luk 9,51-56

„…A samaritánusok egyik falujába nem fogadták be Jézust. Látva ezt tanítványai, Jakab és János így szóltak: ’Uram, akarod-e, hogy ezt mondjuk: szálljon le tuz az égbol, és égesse meg oket!?’ Jézus megdorgálta oket: ’…Az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy megmentse.’ Aztán elmentek egy másik faluba.” Luk 9,51-56

Jakab és János a Jézus legkedvesebb tanítványai voltak. Nagyon szerették Mesterüket. Ökölbe szorult a kezük, amikor az idegen falu a megszokott nemzetiségi civódás miatt nem adott neki szállást. Pusztuljanak, ha Isten Fiát nem fogadják be! – Mi maradna ma a világból, ha Isten ezt megengedné kemény, bigott szolgáinak, akik erre ma is képesek lennének. Jézus csak mosolyog rajtuk. O csakazértis szereti ellenségeit, azt a szerencsétlen falut is, mely lehet, hogy késobb az elsok közt fogadta be ugyanazon apostolok igehirdetését. Nyugodtan átgyalogolt egy másik faluba, ahol szívesen fogadták. Ma is ezt teszi, ugyanazzal a mosolygó nyugalommal. Nem szükséges, hogy tuz szálljon le az égbol, magamagát semmisíti meg ma az emberiség, mert nem akarja, nem képes befogadni a Krisztus békességét. Krisztus pedig ráér. Boldogságot, jólétet, békességet visz oda, ahol befogadják. A többire vár. Ismeri az övéit, azokat is, akik ot még nem ismerik, de o már számon tartja oket megváltott tanítványaiként. Bármilyen nehéz, le kell mondanunk az igazságszolgáltatásról. Az az Istené.

Uram, Istenem, nekem is gyakran szorul ökölbe a kezem, mikor az önzo, tudatlan vagy elbutított aljasság és gyulölet tombolását látom. Talán kevésbé a magam sérelmei miatt, mint amikor tehetetlen emberek, saját népem, vagy éppen egyházad ellen támad a sokszor teljesen értelmetlen gyulölet. Te, Uram, ráérsz, de én magam is nagyon vágyom a békés, szép életre, még inkább utódaim számára. Kérlek, Uram, ne várj sokáig. Hallgasd meg talán legnagyobb kérésünket földi életünkre, add hogy úgy élhessünk, hogy ne gyulöljünk senkit, és minket se gyulöljön senki. Tudjuk, ehhez csodára van szükség. Ne pusztító tüzet, a hit csodáját ültesd be a gyulölködo lelkekbe, hogy a te mosolygó szereteted uralja életünket. Ámen.

(Varga László: Isten asztaláról)


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategória

%d blogger ezt kedveli: