Szerző: andrelowoa | december 16, 2010

2010. december 16. csütörtök Etelka 1261.

A mai nap meditációs fogalma:
Kitartás…

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy fáradtságomban is Rád tudjak hagyatkozni, s erősíts meg nap mint nap futásomban! Ámen

Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében,
mert benned bízik.
Ézs 26,3

Az akaraterő, a céltudatosság egyik jeles példája a sport… Ezért szeretjük nézni a sportközvetítéseket, ha az valóban a sportról, s nem pedig az ezt a területet is behálózó, s lassan teljesen uraló pénzről szól. Milyen érdekes! A legegyszerűbb, de egyben a legnagyobb kitartást is igénylő sport a futás! Ha a JóIsten kegyelméből nem kell valamilyen korlátozással együttélnünk, akkor futhatunk, amennyire csak “futja az erőnkből”… A táv megtételéhez elengedhetetlen a következetesség, azaz a szilárd jellem, hiszen ha nem edzzük testünket rendszeresen, akkor hiába a vágyakozás, hogy egyszer beérjünk a célba.

Ha valaki nem “sanyargatja meg testét” (vagyis egész életét), hogy azt “szolgálatra alkalmassá tegye” – ahogyan Pál írja -, akkor méltatlanná válik arra az elhívásra, amit kapott. Ha azonban valaki igyekezett minden tőle telhetőt megtenni, akkor annak lelkébe békesség költözik. Tudja ugyanis, hogy “emberből van”, s nem perlekedik Teremtőjével azért, mert véges képességekkel ruházta fel őt.

Sokan vannak, akik keresztény életükben a perfekcióra törekszenek, szinte kényszeresen igyekeznek megszabadulni mindentől, ami “világi”, jóllehet ez a törekvés csak egy emberi – olykor talán méltányolható – akarás. A tökéletességet ugyanis csak az Isten adhatja. Amikor Jézus URunk ezt mondja: “Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!” vagy amikor Pál apostol így fogalmaz: “A békesség Istene szenteljen meg benneteket, hogy tökéletesek legyetek!” -, akkor jelesül kiviláglik mindkét mondatból, hogy a “tökéletesség” elérése csakis az Istennel együtt lehetséges.

Istennel együtt futni a(z élet)pályát csak hitben lehetséges, hiszen “hitben járunk, nem pedig látásban”. Aki fut, az törvényszerűen el is fárad, ezért szüksége van pihenésre. A keresztény ember nem “Szupermen”, hanem ember, aki elfárad, olykor még meg is fárad, sőt néha még el is esik. Tudja azonban azt, amit a világ nem ismer (el), hogy Istennel együtt lankadtságából megújulva nemcsak újra futhat, de még “szárnyra is kelhet, mint a sas…” Van-e ennél jobb hír, mely képes lenne megnyugtatni vibráló lelkünket?


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategória

%d blogger ezt kedveli: