Szerző: andrelowoa | december 17, 2010

December 17.

Istenem, ne engedd, hogy bűneim elválasszanak tőled!

Nézd! Elvettem bűnödet, és díszes ruhába öltöztetlek
téged. (Zak 3,4)

Egy öreg ház eldugott sarkában kopott falú kamra
rejtőzik. Évek óta nem járt itt senki. A polcokat
vastagon benőtte a pókháló, az üveget belepte a por.
Képtelenségnek tűnik, hogy itt ennivaló lenne. Pedig a
kosz alá temetett üvegekben egy jóságos nagymama
gondos munkájának hagyatéka rejtőzik. Málnalekvár.
Feltépem a pókháló függönyét, leemelek egy
befőttesüveget, és lefújom róla a port. Nem kellenek
ezek. Nagy nehezen sikerül kinyitnom. Azonnal megcsap
az illata. Megkóstolom. Isteni finom! Soha nem jöttem
volna rá, hogy ebben a kamrában ilyen kincs rejtőzik,
ha Isten nem mutatja meg nekem. De ő már csak ilyen.
Tudja, mi rejtőzik belül, és nem a rárakódott szenny
érdekli.

…senkit sem szabad csúfolni ruhájáért: mert drága
holmi rongyok közt is lehet. (Frédéric Mistral)

A sötétség atyja ugyanis elrejti tőreit az ő alattomos
éjhomályában, hogy foglyul essen benne mindenki, aki a
maga sötétségében hunyadozik; akik e sötétség fiai,
nem láthatják a Fényvilágot, melyben ha jár valaki,
bizony nem kell annak félnie. (Augustinus)

Uram, te ismersz engem: tisztíts meg bűneimtől, hogy
olyan lehessek, amilyennek teremtettél engem! Ámen.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt kedveli: