“Az Úr Isten megnyitotta fülemet, és nem voltam engedetlen, hátra nem fordultam.” Ézsaiás 50,5
Valaki azt mondotta, hogy két szervére kell az embernek vigyázni: a térdére és a szájára. Azt mondja az Ige, hogy minden száj vallani fogja, hogy Jézus Krisztus Úr, és minden térd Néki hajlik meg. De vigyázni kell a fülre is, mit hallok, és mit nem hallok meg. Ha a fül megkövéredik, nem hallok. Általában annak az embernek kövéredik meg a füle és szíve, aki sokat hall Igét. Nem vagyunk-e mi is ilyen emberek, akiket már egyáltalán nem ráz meg az Ige? A fülem hallásán keresztül egy felsőbb világból, a láthatatlan világból kapok üzenetet. Ezért vagyok ember. Azon az első üzeneten keresztül, hogy megbocsáttattak a bűneid – a kereszt üzenete után érkeztek-e hozzád üzenetek? Hallod-e az Isten szavát? Ez kapcsolat kérdése. Be van-e állítva a füled? Nem azt kérdezem, hogy olvasod-e a Bibliát, hanem hogy hallod-e Isten hozzád szóló személyes szavát? Lehet, hogy a szemem felébredt, de a fülem alszik. Lehet, hogy csendben vagyok, de nem tudok odafigyelni. Zavaró adások vannak. Saját terveim, akarásaim miatt nem tudok figyelni. Bejön a múlt vagy a jövő adása, és már elveszi a jelenemet. Nem csak reggel, napközben is hallanom kellene az Úr szavát. Azok ismerik a hangját, akik Vele járnak. Ha hallottam a hangját, és hátrafordultam, engedetlen voltam. Ettől lehet megsüketülni. Filep útközben is meghallotta: “Járulj oda, és csatlakozzál ehhez a szekérhez” (Acs 8,29). Hallod te az Urat útközben, vagy csak a két végállomáson, reggel és este? Próbáljunk őszinték lenni, mert különben nem segíthet rajtunk az Úr.
Olvasó gondolkodó 
Hozzászólás