„…Meghívták Jézust és tanítványait is a menyegzore. Amikor elfogyott a boruk, Jézus anyja így szólt hozzá: ’Nincs boruk’… Jézus így szólt: ’Töltsétek meg a vedreket vízzel’…Amikor a násznagy megízlelte a vizet, amely borrá lett… odahívta a volegényt és így szólt: ’Minden ember a jó bort adja fel eloször… te pedig ekkorra tartogattad a jó bort.’” Jn 2,1-10
Sok kérdést vet fel és válaszol meg ez a kis történet. Jézus magától értetodoen uralkodik az anyag felett. Személyében Isten teremto hatalma van jelen. Csak számunkra csoda az, amit o tesz, számára természetes. De csak akkor tesz olyant, ami számunkra csoda, ha segít valakin, legtöbbször úgy, hogy példát ad vele. Öncélú csodát soha nem tesz. – Jézus szereti a vígságot, az öröm minden egészséges megnyilvánulását. Sokan nehezen tudják elképzelni ot egy jókedvu lakodalomban, italozás és éneklés közben. Itt látjuk: az o tanítása nem komor, visszahúzódó. Jól érzi magát a vidám társaságban. – Mária tudja, amennyire a maga egyszeru szintjén megértheti, hogy ki az o fia. Azért bíztatja a csodatevésre, hogy ezt megmutathassa. Jézus ezt így nem fogadja szívesen. De nem tudja elviselni a fiatalok szomorúságát és megszégyenülését. Bort ad nekik, hogy tovább vigadhassanak. – Szokás ezt a sokakat megbotránkoztató történetet szimbolikusan magyarázni. Úgy is érvényes, de felesleges. Többet mond nekünk, nehéz életünkben besavanyodott mai embereknek, ha úgy látjuk Jézust magunk mellett, mint aki örül a mi jókedvünknek és szívesen vesz részt abban.
Jó Istenem, köszönöm, hogy te nem vonod meg tolünk az örömet, a vidámságot. Azért teremtettél annyi kellemes dolgot, hogy éljünk vele szabadon, gyönyöruségünkre. Milyen kár, hogy mint minden ajándékoddal, ezzel is visszaélünk, mikor bunös módon, magunkat vagy mást megkárosítva élünk vele. Kérlek, taníts meg arra, hogy ne vessem meg a jó dolgokat, ne irigyeljem és ne botránkozzak meg azon, ha mást örülni, vigadni látok, de mindig tudjam, hol van a különbség a vidámság és a dorbézolás, az öröm és a mások megszomorítása között, hogy az én örömöm soha ne sértse a más örömét, se magamat ne szennyezzem be vele. Bölcsességet adj, hogy jókedvemben is tiszta és a tied maradjak. Ámen.
(Varga László: Isten asztaláról)
Olvasó gondolkodó 
Hozzászólás