“Testi ember pedig nem fogadja el az Isten Szellemének gondolatát, mert bolondság az neki” (1Kor 2,14).

Maga Isten evangéliuma teremti meg azt az érzést, hogy szükségünk van rá. Pál mondja: “Ha mégis leplezett a mi evangéliumunk, azoknak leplezett, akik…” – akik gazemberek? Nem, hanem “akik elvesznek, mert bennük e világ istene megvakította a hitetlenek gondolkodását”. Az emberek nagy többsége az erkölcsösséget elérhetőnek tartja saját erejéből, nem érzik szükségét az evangéliumnak. Csak Isten teremti meg ezt a rászorultságot, addig nincs is tudatában az ember ennek, amíg Isten önmagát meg nem bizonyítja. Jézus mondta: “Kérjetek és adatik nektek!”, de Isten nem adhat addig, amíg nem kérünk. Nem akarja Ő visszatartani ajándékait, de ez a módja annak, hogy a megváltás alapján véghezvigyen dolgokat. Kérésünk útján Isten elindít olyan folyamatokat és megteremt olyan dolgokat, amik nem léteznek mindaddig, amíg mi nem kérünk. A megváltás belső valósága az, hogy szüntelenül teremt. Amint megteremti bennünk Isten életét, éppúgy megteremti mindazt, ami ehhez az élethez tartozik. Senki sem elégítheti ki azt a hiányérzetet, csak az, aki támasztotta. Ez a megváltás értelme – teremt és megelégít.

“És én, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket” (Jn 12,32). Mi saját megtapasztalásainkat hirdetjük és az emberek érdeklődnek is, de nem ébred fel bennük hiányérzet. De ha Jézus Krisztus felemeltetik, Isten Szelleme tudatossá teszi bennünk, hogy Őrá van szükségünk. Az evangélium hirdetése mögött Isten váltságművének teremtő ereje munkálkodik az emberek lelkében. Soha nem a személyes bizonyságtétel menti meg az embereket. “Azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek, szellem és élet” (Jn 6, 63).

“Mit látsz te? És mondám: Látok ímé egy merő arany gyertyatartót, tetején az olajtartója, rajta pedig annak hét szövétneke, és hét cső a szövétnekekhez.” Zakariás 4,2

Életünk egy-egy kicsi gyertya. Az újjászületés gyújtja meg, és ragyogó, örömteli életté lesz. Az égő gyertyákat gyertyatartóba teszik. A gyertyatartó a gyülekezet. Isten szerint ezen a földön egy gyülekezet van, egy egyház, akik az övéi. Ha gyertya vagy, lehet az a bajod, hogy nem voltál hajlandó Isten gyermekeivel együtt élni, szolgálni. A Bibliában az arany a hitet jelenti. Hitetek becsesebb a tűzben megpróbált aranynál. A földön a legnagyobb érték a hit. A gyer-tyatartó színarany. Az Ige szerint olaj ég benne. Ha új életet kapsz, Isten megtölt Szentlélekkel. A gyertyatartóban Isten táplálja a gyertyákat. Az Ószövetségben a papok gyújtották meg a gyertyákat. Most a Szentlélek teszi élővé az életeket. Minden egyes gyertyához van egy cső, amin keresztül jön az olaj. Minden egyes Isten gyermekének külön kapcsolata van Istennel. Árad belé a Lélek gazdagon. Téged mindennap éleszt az Úr? Ha nem engeded, hogy tápláljon, elveszíted a fényedet. Hét szövétnek, hét cső a szövétnekekhez. Egyik gyertya sem tudott élni abból, amit a másik kapott. Mi az a két olajfa, kérdi Zakariás. A választ: “Akik az egész föld Ura mellett állnak.” Egyik az élet fája, Jézus, a másik a Szentlélek. Azért kellett meghalnia Jézusnak, hogy elküldhesse a Szentlelket. Isten az adventben enged belenézni a mennyei világba, hogy megállapíthasd: hol tartok. Meggyújthatott már, ég bennem a sze-retete? Állandóan áradt az olaj. A gyertyák felé árad az olaj. Van utánpótlás! Állandóan égnek. A gyertyatartók együtt építtetnek!

Istenem! Lábam előtt mécses a Te Igéd, ösvényem világossága. Ha a zsoltáros gondolata az enyém is, akkor abból az következik, hogy bármilyen elfoglalt vagyok is, annyira sohasem lehetek elfoglalt, hogy megspóroljam a prédikációra való készülést, hiszen ezzel ártok a Te ügyednek, melyet képviselni igyekszem ott, ahová állítottál. Áldásodat kérem minden igehallgatóra is! Jézusért! Ámen

Istenem, légy velem, ha nyitottá válik szívem, őrizd szent szeretetben, erősítsd hitem. Adj hitet abban, hogy a sötét oldallal szemben a szeretet tud győzni mindenkor, mindenkiben, mert Neked semmi sem lehetetlen. Ámen

Istenem! Milyen feledékeny vagyok akkor, amikor a Tőled jövő áldásokra, a boldog pillanatokra kellene emlékeznem! Ám mennyire nem tudom feledni azt, amikor életem próbatételeiről, nyomorúságairól, szenvedéseiről van szó! Mindenre napra – sőt, olykor percre – pontosan emlékszem. Add, hogy bármi ér engem, Jézuson keresztül tekintsek rá. Mert ha ezt meg tudom tenni, akkor átértékelődnek a nehézségek, és hálás szívű, boldogabb gyermeked leszek. Ámen

Istenem! Minden mulandó ezen a világon, csak Te vagy örök. Add, hogy ne sajnáljam azt, ami elmúlik életemben, hanem segíts az általad elkészített örökkévalóságra koncentrálnom. Ha ez járja át gondolataimat, akkor könnyebb elfogadni azt, hogy földi jó és szerencse, mulandó, mint magunk, de a hit drága kincse örök és fő javunk. Ámen

Istenem! Mint kegyelmedből gyakorló szülő, nagy a felelősségem. Hiszen rajtam múlik, hogy gyermekeim megismernek-e Téged, meg tudják-e különböztetni a jót a rossztól, az értékeset a hamistól. Köszönöm, hogy eszközöd lehetek! Add, hogy ne valljak szégyent e küldetésben sem! Jézusért. Ámen

Istenem, szeretlek, mert túláradó szeretetedből és irgalmadból mutattad meg nekem világosságodat.
Áldott legyen a Te Neved! Add, hogy én is ragyogjak Általad örülve az örülőkkel és sírva a sírókkal! Ámen

Istenem! Szeretnék mindent a hit szemével látni, ami velem és körülöttem történik. Sok mindent nem értek, de elég, ha tudom, hogy mindent a Te bölcs kezed igazgat, így azzal is tisztában vagyok, hogy minden nehézség, amiben részem van, javamra válik. Ámen

Istenem! Taníts engem őszinteségre, hogy merjem felvállalni véleményemet bárkivel szemben. Ez persze nem durvaságot és szeretetlenséget kell jelentsen, hanem egyértelműséget. Jézusért kérlek! Ámen

„… nekifeszülve futok egyenest a cél felé…” (Filippi 3:14)

Pál azt írja: „…nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé…” (Filippi 3:13-14). Lelkesítő az, ha egy vezető megosztja velünk sikereit. De előfordul, hogy még nagyobb segítség az, ha küzdelmeiről beszél. Dr. John Maxwell Leadership Gold [A vezetés aranyszabályai] című könyvében őszintén beszél azokról a dolgokról, amelyekkel meg kellett küzdenie életében: „Türelmetlen vagyok, sokszor nem mérem fel reálisan, hogy a feladathoz mennyi idő kell, és milyen nehéz a legtöbb feladat. Nem szeretek túl sok időt vagy erőfeszítést fordítani az emberek érzelmi dolgaira. Túlértékelem mások teljesítőképességét. Túl sokat feltételezek. Túl gyorsan szeretném rájuk bízni a felelősséget. Alternatívákat várok, valószínűleg mindenkit megőrjítek. Nem érdekelnek a szabályok és korlátozások. Gyorsan felállítom a saját értékrendemet, és elvárom, hogy másoknak is ugyanilyen hozzáállásuk legyen. Gyorsan lerendezem a dolgokat, és tovább akarok lépni, akkor is, ha a többiek még nem készek rá.” Mindannyiunknak vannak olyan területei, amelyeken folyamatosan dolgoznunk kell. Valaki azt mondta, hogy a fiatalság nagy tévedése az, hogy azt hiszik, az intelligencia helyettesíti a tapasztalatot, míg az idős kor nagy tévedése, hogy azt hiszik, a tapasztalat helyettesíti az intelligenciát. Az igazság az, hogy akár fiatalok akár idősek vagyunk, nem szabad felhagynunk a növekedéssel. Elégedettnek kell lennünk azzal, amink van, de soha nem lehetünk megelégedve azzal, akik vagyunk. A személyes növekedés olyan, mint a kerékpározás: vagy haladunk, vagy elesünk. Nos, az életed melyik területén látsz érzékelhető növekedést? És mely területen kell még növekedned? A növekedés csak akkor indul be, ha elismered a hiányát, elkötelezed magad mellette, és folyamatosan teszed!

„Hat napon át dolgozz, de a hetedik napon pihenj.” (2Móz 34,21)

A munka és a pihenés egyensúlyát nem könnyű ma megtalálnunk. Egyfelől testi-lelki túlhajszoltság jellemzi sokunk életét, míg másokat legjobb szándékuk mellett is munkanélküliség sújt vagy fenyeget. Nemcsak a betevő falat megszerzéséért való „gürizés” mókuskerekében nem tudunk szünetet tartani, hanem folyamatos stresszözönben élünk. Adjuk meg tehát a testnek, ami a testé, a léleknek, ami a léleké, a szellemnek, ami a szellemé! Ha a harmónia felborul, előbb-utóbb mi magunk látjuk kárát. Isteni parancs ez a mi védelmünkben, vegyük komolyan! (László Virgil)

„Ugye, két verebet egy fillérért adnak, és egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudtán kívül? Nektek pedig még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva. Ne féljetek tehát: ti sok verébnél értékesebbek vagytok.” Máté 10,29-31

Mintha ezt is mosolyogva mondaná Jézus. Mihez is hasonlítja nagyrabecsült önmagunk értékét? Két kis verébhez. Meg is nyugtat: nem kell félni, nem kell magunkat lebecsülni, mi sok verébnél értékesebbek vagyunk. Képzeljük el Amerika elnökét, amint azzal dicsérik, hogy o sok verébnél értékesebb! És magamat? De a Jézus mosolyában mégis a legnagyobb bíztatást nyerjük. Igaz, nem érünk mi olyan sokat, amennyit feltételezünk magunkról, de az igazi értéket Isten adja meg nekünk. Éppen azáltal, hogy számom tart. O tesz a maga gyermekévé. O ad fontos rendeltetést egyen-egyen nekünk. O készít örök életet a számunkra. És közben, mint az édesanya, akinek a szeretete akkor sugárzik a legszebben, mikor tréfálkozik gyermekével, Krisztus maga vállalja, hogy örök értéket ad nekünk. Kell ennél kedvesebb, melegebb bíztatás? Pedig egy igen fontos tanítás rejtozik mögötte. Isten nem hagyja magára a teremtett világot. Nem csak az emberekre van gondja, de minden létezot számon tart, irányít, céljaira felhasznál. Céljait a földön csak az emberekkel osztja meg, minden más célszerint meghatározott törvényei szerint él vagy létezik. Az ember méltósága az, hogy tudatosan állhat be Isten munkájába, mint felhatalmazott munkatársa.

Jó Istenem, olyan jól esik, hogy úgy beszélsz velünk, mint szereto szülo a gyermekével. Elotted a veréb is fontos, mert pontos szerepe van a nagy egységben, melyben mindent számon tartasz. Jó tudni, hogy ebben nekem is megvan a helyem. Hogy nem véletlenül ténfergek a földön, hanem egyenesen nekem készített feladat áll elottem, és te számon tartod még az egészségemet is aszerint, hogy mennyire felel meg elvégzendo feladatomnak. Téged kérlek, vezess rá arra a sajátos, nekem rendelt feladatra, hogy verébnyi értéku életem valódi értéket nyerjen. Akarok munkatársad lenni. Ha nem jól végzem, te irányíts, míg megtalálom a helyes módszert. Csak ne maradjak ki számon tartott gyermekeid közül. Ámen.

(Varga László: Isten asztaláról)

A mai nap meditációs fogalma:
Pihenés…

A mai nap imádsága:
URam! Néha nagyon fáradt vagyok… Te tudod, hogy többnyire nem testi, hanem lelki terhek veszik el erőmet. Kérlek, adj nekem Rád figyelő derűs szívet, hogy munkámat örömmel végezzem, s tudjam abbahagyni akkor, amikor ünnepeidben közösségbe hivogatsz! Ámen

Hat napon át dolgozz, de a hetedik napon pihenj,
még szántáskor és aratáskor is pihenj!
2 Móz 34,21

Egyes távolkeleti országokban a havonként legfeljebb 1-2 pihenőnap “jár”… Európai szemmel szörnyülködünk ezen, azt pedig meg-megmosolyogjuk, ha rohanó ázsiai turistákat látunk, akik talán azt sem tudják, hogy melyik európai országban vannak, s kamerájuk gombjára tapadva szaladnak idegenvezetőjük után, nehogy lemaradjanak valamiről… Szegények éves szabadsága – tisztességgel ledolgozott hosszú évek után is(!) – alig két hét… Tehát nem mohóságból, kényszerből igyekeznek egy nap alatt legalább két országot “megtekinteni”.

Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen Európa jóléti társadalmaiban már péntek délután elkezdődik a hétvége, s csak azok dolgoznak a munkaszüneti napokon, akik nélkül nem képzelhető el az élet rendes menete: orvosok, tűzoltók, rendőrök, tömegközlekedésben vagy éppen az erőművekben dolgozók. Amíg mi az ‘igazak álmát alusszuk’, addig bizony tízezrek szolgálnak – csak itt kicsiny hazánkban… Mindemellet nem szabad elfelejtenünk, hogy sokan vannak, akik nem jószántukból, hanem kényszerből dolgoznak – s sajnos még ilyen is van ebben a modern a világban(!) -, mert munkáltatóik erősen elvárják, hogy lojalitásból egy-két szabadszombatot felajánljanak cégüknek, ha azt akarják, hogy holnap ne váljanak munkanélkülivé. (Ezt nevezhetnénk az egykori kommunista szombat kapitalista verziójának!) Az igazán ravasz munkaadó pedig készséggel ad “ingyen”-computert, -telefont, -internetet; vigye csak haza a munkát a beosztott! Így mosódik észrevétlenül egybe a magánélet a munkahelyivel, sőt a legravaszabbak “csapatépítés” okán még a szerencsétlen munkavállaló szabadidejére is ‘rátenyerelnek’… Van is ezekből konfliktus bőven!

Megvan ugyanis az ideje a munkának, s megvan az ideje a pihenésnek is. Aki mindig csak dolgozik, az nemcsak elfárad idő előtt, de ráadásul lemarad olyan dolgokról is, melyeket soha nem tud bepótolni. Ha párunkkal, gyermekeinkkel nem vagyunk együtt – csak élünk egymás mellett -, ha barátainkra, önmagunkra, lelkünk megújulására nem szánunk időt, akkor előre programozzuk kapcsolataink elsorvadását.

Mindezeken túl, ha nem éljük meg a munka és pihenés istenadta ritmusát, akkor életünk ama dinamikáját veszítjük el, ami ízt ad egész életünknek. Ha nem figyelünk az Isten jó törvényeire, melyek medret adnak életünk folyamának, akkor nemcsak szétfolyik életünk, de sosem fedezzük fel létünk kiteljesítő szakralitását…

A bűn eredete.

A) A bűn belépése a világegyetembe.

Sok emberben felmerült az a kérdés, vajon miért bukott meg Lucifer? Őt ki kísértette meg? Jakab apostol foglalkozik a bűn születésével és lényeges dolgokba enged betekintést.

Senki se mondja, amikor kísértésbe jut: az Isten kísért engem, mert az Isten a gonosztól nem kísérthető, és ő maga sem kísért senkit a gonosszal. Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísérésbe. Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz. Ne tévelyegjetek, szeretett testvéreim:
Jakab 1:13-16,

Isten nem teremtett és nem rendelt bűnt. Nem is helyesli és nem bátorítja teremtményeit a bűn elkövetésére. A Szentírás világosan megmutatja, hogy az első teremtett erkölcsi lények az angyalok voltak, és Lucifer az angyalaival lett az első és eredendő bűnös. A bűn tehát az angyalok között kezdődött a mennyben. Aztán a földre is elért a kísértő, a Sátán lényében.

Eszembe jut a Mi Atyánk, “Ne vigy minket a kísértésbe” vagyis ne engedd meg a gonosznak, szerintem azt jelenti. Lehet ezt is félre magyarázni, mintha az Úr vinne bele.

Ez az angyali lény, Lucifer bölcsességgel, fényességgel és szépséggel volt felruházva. A dicsőítés szolgálatának vezetője volt. Ő volt a felkent kérub,( Szolgáló angyalok Isten trónjánál), aki Isten trónját őrizte. Szabad akaratú, erkölcsi és alárendelt lénynek teremtette Isten, saját dicsőségére és gyönyörűségére.

Forrás: A keresztyén hit alapjai, című könyv, Kevin J. Conner-től

Az Isten gyermekévé válás útja
Galaták 4,1–7
Az ige három lelkiállapotot különböztet meg: szolga, kiskorú és (felnőtt) fiú.
Aszolgalelkületű ember lehet, hogy keresi Istent, lehet, hogy nem, de élete
a világ elemei alá vettetett, az események alakítják az életét, a kedvét, s
képtelen uralkodni rajtuk. Élete nincs megváltva, és nincs üdvbizonyossága,
még ha imádkozik is. A kiskorú, „totyogó korú”, Isten gyermeke, van örök
élete, s jóllehet minden ígéret örököse, még sincs sok különbség közte és a
szolgalelkületű között. Ugyanúgy kiakad, kiabál, mérges, ha nem mennek jól
a dolgok, figyelme „e földiekre” koncentrálódik csupán… olyan, mint a kisgyerek
a homokozóban, aki összevész a másikkal egy kupac homok miatt.
Pedig ha tudná, hogy minden az övé! Krisztusban mindent örököltünk! Minden
áldást (Ef 1,3; 1Pt 1,3–4), minden ígéretet (a Bibliában több mint 3000 ígéret
van), Krisztussal együtt Isten mindent nekünk adott (Róm 8,32). Örökös
vagy! Az ige szerint fiú vagy! Afiú tudja, hogy örökös, és Isten szerinti életet
élve felelősségteljesen gazdálkodik örökségével. Szolga vagy még? Vagy életed
odaadtad már Jézusnak? S ha igen, nőtt-e a hited? Hited mértékét a látásod
határozza meg, azt pedig a kijelentett ige (Róm 10,17). Olvasd, „egyed”
az igét, tudd meg, milyen dicsőséges életre hívott el Atyád! /BJ/
„Engem gúnyol mindenki”
Jeremiás 19,14–20,9
Miért is gúnyolták, miért vetették meg az Úr szolgáját, akit száj gyanánt
használt népe között? Azért, mert az Urat, a Mindenhatót és az ő törvényét
megutálták, ezért az Úr szolgáját is ellenségnek tekintették. Gyűlölték, mert
ítéletet hirdetett a népek között. Pált is szívesen hallgatták az Areopágoszon,
amíg el nem kezdett a holtak feltámadásáról és az utolsó ítéletről beszélni. De
ahogy Jeremiást, úgy Pált is meggyőzte vagy legyőzte az Úr a damaszkuszi
úton. Nem mondhatott mást, csak azt, amit az Úr a szájába adott.
Ma téged akar legyőzni, de nem azért, hogy nevetségessé tegyen, hanem
hogy győztessé tegyen az ő Fiában, Jézus Krisztusban! Ne állj ellene, hanem
mondd az énekíróval: „Amint vagyok sok bűn alatt… Fogadj el, Jézusom!”
(HH-R 30) Ne mondd, hogy nem tudsz beszélni (2Móz 4,10), hogy tisztátalan
nép között laksz (Ézs 6,5), hogy túl fiatal vagy (Jer 1,6–7), hanem menj és engedelmeskedj
az Úrnak! Vállald a próféta sorsát és üzenetét, hogy részesülhess
a próféták megjutalmazásában is! /BJ/

Istenem, ne engedd, hogy bűneim elválasszanak tőled!

Nézd! Elvettem bűnödet, és díszes ruhába öltöztetlek
téged. (Zak 3,4)

Egy öreg ház eldugott sarkában kopott falú kamra
rejtőzik. Évek óta nem járt itt senki. A polcokat
vastagon benőtte a pókháló, az üveget belepte a por.
Képtelenségnek tűnik, hogy itt ennivaló lenne. Pedig a
kosz alá temetett üvegekben egy jóságos nagymama
gondos munkájának hagyatéka rejtőzik. Málnalekvár.
Feltépem a pókháló függönyét, leemelek egy
befőttesüveget, és lefújom róla a port. Nem kellenek
ezek. Nagy nehezen sikerül kinyitnom. Azonnal megcsap
az illata. Megkóstolom. Isteni finom! Soha nem jöttem
volna rá, hogy ebben a kamrában ilyen kincs rejtőzik,
ha Isten nem mutatja meg nekem. De ő már csak ilyen.
Tudja, mi rejtőzik belül, és nem a rárakódott szenny
érdekli.

…senkit sem szabad csúfolni ruhájáért: mert drága
holmi rongyok közt is lehet. (Frédéric Mistral)

A sötétség atyja ugyanis elrejti tőreit az ő alattomos
éjhomályában, hogy foglyul essen benne mindenki, aki a
maga sötétségében hunyadozik; akik e sötétség fiai,
nem láthatják a Fényvilágot, melyben ha jár valaki,
bizony nem kell annak félnie. (Augustinus)

Uram, te ismersz engem: tisztíts meg bűneimtől, hogy
olyan lehessek, amilyennek teremtettél engem! Ámen.