A következõ, végsõ mozzanata a 12 törzs egyéni nemzetekké válásának a Jákob halála elõtt mondott áldásaiban és kijelentéseiben válik világossá. Itt már egyértelmûen megmutatkozik az a tény, hogy a törzsek külön nemzetek lesznek, külön történelemmel, külön jellemzõkkel, akik egyéni, sajátos áldásokat kapnak a jövõben. Különösen nagy figyelmet kíván Jákobnak az a kijelentése, hogy ‘Gyûljetek egybe, hadd jelentsem meg néktek, a mi rátok következik a messze jövõben (1Móz.49:1), ( vagyis az utolsó idõkben, Krisztus visszatérését megelõzõen). Jákob itt tulajdonképpen próféciákat mondott fiainak, tudatva velük, hogy mi fog utódaikkal történni a messze jövõben és az utolsó idõkben. Az összes törzsi vonatkozású próféciák elõtt azonban még egy nagy jelentõségû esemény történt Józseffel, és annak két, Egyiptomban született fiával kapcsolatban. Erre az eseményre külön ki kell térni, mert ez önmagában is egy rendkívül fontos kulcs a törzsek azonosításához és a Biblia próféciáinak megértéséhez.
Az 1Mózes 38-ban Jákob elõször feleleveníti a már korábbról ismert, Istennel való találkozását és az ígéreteket. Ezután József fiait magáénak mondja, illetve fogadja, és közös áldást ad rájuk! Vagyis Efraim és Manassze Jákob fiainak lettek fogadva, így kettõjük törzsi szerepe Izraelben olyanná válik, mint bármely másik törzsé! Más szóval Izrael valójában tizenhárom törzzsé vált! Ez a tény a késõbbi, törzsekre vonatkozó próféciákban szintén fontos szerepet kap. Folytatva az eseményeket: Jákob áldását adja József két fiára. Ez nem mellékes dolog, mert ez az áldás a világtörténelem egyik legmeghatározóbb eseménye volt, amely valaha is megtörtént egy néppel! Az itt elhangzó áldások a születési jog átadásával egy hatalmas népcsoport sorsát határozták meg a történelem folyamában! Nem mindennapi áldásokról van szó, hanem az Isten által megadott ígéretek beteljesedésérõl egy adott nép javára, amivel nemzeti nagyság, bõség és hatalom jut osztályrészükül! Mindez feltételek nélkül, Ábrahám engedelmességéért! Mivel azonban Józsefnek két fia volt, így még itt is meghatározóvá vált az elsõség. Jákob áldásának fõ részét nem Manasszének adta, aki az elsõszülött volt, hanem Efraimnak, a kisebbik fiúnak. Jákob ezt kihangsúlyozta, mikor kezeit keresztbetéve, jobb kezét a fiatalabb Efraim fejére tette. Az áldás részletei itt nagyon fontosak, mert késõbb az egyesült királyság kettéválásával Efraim volt a vezetõ törzse az északi királyságnak, amelyet még késõbb az asszírok fogságba vittek. Tehát Efraim az elveszett tíz törzs legjelentõsebb eleme lett késõbb. Mivel õ örökölte a születési jogot a feltételnélküli áldásokkal, így azok beteljesedése az adott idõben megnyilvánítja Efraim azonosságát a nemzetek között. Maga az áldás:
1Mózes 48:16 Amaz Angyal [ Izrael elohimja, Krisztus] , ki megszabadított engem minden gonosztól, áldja meg e gyermekeket, és viseljék az én nevemet és az én atyáimnak Ábrahámnak és Izsáknak nevét, és mint a halak szaporodjanak e földön
Az itt elhangzottak csak és kizárólag József fiaira vonatkoznak! Csak két törzsre az Izrael törzsei közül. Két nemzetre a tizenháromból. Jákób többi fiai, bár szintén izraeliták, ebben a bizonyos áldásban nem részesültek. Még a méltóságokra elhívott Júda törzse sem! Csupán József két fia és az õ utódaik Izrael nevének jogos örökösei! E két nemzet lesz különösen szapora, akik, mint a halak, megsokasodnak. Vagyis Izrael nemzeteinek ez a két, Józseftõl eredõ törzse válik egy hatalmas népességgé, amely Ábrahámban, Izsákban és Jákobban vannak megnevezve. Maga az idézet:
1Mózes 48:3-22 3 És monda Jákób Józsefnek: A mindenható Isten megjelenék nékem Lúzban, a Kanaán földén, és megálda engem. 4 És monda nékem: Ímé én megszaporítlak és megsokasítlak és népek sokaságává teszlek téged, s ezt a földet te utánad a te magodnak adom örökül birtokul. 5 Most tehát a te két fiad, a kik néked Égyiptom földén annakelõtte születtek, hogy én hozzád jöttem vala Égyiptomba, az enyéim; Efraim és Manassze, akár csak Rúben és Simeon, az enyéim lesznek. 6 Ama szülötteid pedig, kiket õ utánok nemzettél, tiéid lésznek, és az õ bátyjaik nevérõl neveztessenek az õ örökségökben. … 8 És meglátá Izráel a József fiait és monda: Kicsodák ezek? 9 József pedig monda az õ atyjának: Az én fiaim, kiket Isten itt adott nékem. És monda: Hozd ide õket hozzám, hadd áldjam meg. 10 Mert Izráelnek szemei meghomályosodának a vénség miatt, és nem láthat vala. Közel vivé tehát õket hozzá, õ pedig megcsókolgatá és megölelgeté õket. 11 és monda Izráel Józsefnek: Nem gondoltam, hogy orczádat megláthassam, és íme az Isten megengedte látnom magodat is. 12 Akkor kivevé József azokat az õ atyjának térdei közül, és leborula arczczal a földre. 13 És fogá József mindkettejöket, Efraimot jobbkezével Izráel balkeze felõl; Manasszét pedig balkezével Izráelnek jobbkeze felõl és közel vivé õket hozzá. 14 Izráel pedig kinyújtá az õ jobbkezét és rátevé Efraim fejére, pedig õ a kisebbik vala, az õ balkezét pedig Manassze fejére. Tudva tevé így kezeit, mert az elsõszülött Manassze vala. 15 És megáldá Józsefet s monda: Az Isten, a kinek elõtte jártak az én atyáim Ábrahám és Izsák; az Isten a ki gondomat viselte, a mióta vagyok, mind e napig: 16 Amaz Angyal, ki megszabadított engem minden gonosztól, áldja meg e gyermekeket, és viseljék az én nevemet és az én atyáimnak Ábrahámnak és Izsáknak nevét, és mint a halak szaporodjanak e földön. 17 Látván pedig József, hogy az õ atyja jobbkezét Efraim fejére tevé, nem tetszék néki, és megfogá atyja kezét, hogy Efraim fejérõl Manassze fejére tegye át. 18 És monda József az õ atyjának: Nem úgy atyám; mert ez az elsõszülött, ennek fejére tedd jobb kezedet. 19 Nem akará pedig az atyja és monda: Tudom fiam, tudom, õ is néppé lesz, õ is megnevekedik; de az õ öccse nálánál inkább megnevekedik, és az õ magja népek sokaságává lesz. 20 És megáldá õket azon a napon, mondván: Ha áld, téged említsen Izráel, mondván: Az Isten téged olyanná tégyen mint Efraimot s Manasszét. És Efraimot eleibe tevé Manasszénak. 21 És mondá Izráel Józsefnek: Ímé én meghalok, de az Isten veletek lesz és vissza visz titeket a ti atyáitok földére. 22 Én pedig adok néked egy osztályrészt a te atyádfiainak része felett, melyet az Emoreustól vettem fegyveremmel és kézívemmel.
Ezeknek a verseknek minden apró részlete fontos, és érdemes maradandóan emlékezetbe vésni a jelentõségét a próféciák megértésének céljából. Ugyanis nagyon jól láthatóan, Izraelnek csak az itt jelenlévõ két törzsébõl, az egyik egy hatalmas nemzetté válik, a másik pedig egy nemzetközösséggé (19-20. versek). Igen, József fiai, akik egy “faj” két külön ágra szakadva, ahol az egyik (Manassze) egy hatalmas országgá, míg a másik (Efraim) egy nemzetközösséggé válik. Pontosan ahogyan az egy angolszász nép a Brit Nemzetközösség országaiban és egy nagy országban, az USÁ-ban élnek!
Ábrahámban kapták az áldásokat, Izsákban a nevük eredete (Isszak’s sons azaz saxons vagy Berit’ ish, a szövetség embere), és Jákobban (Izrael) a nemzeti azonosságuk, mint Isten háza (Béthel). Nem véletlenül viselte hát az Efraim vezetése alatt álló északi királyság az Izrael (háza) nevet a kettészakadt királyság ideje alatt! E név az õ születési jogának része volt. A déli királyság Júdaként lett ismeretes, a Biblia ezen a néven utal rájuk, annak lakói elsõsorban Júda törzsének utódai, a zsidók voltak. Tehát a zsidók, bár természetesen izraelita nemzet, a Bibliában nem viselik Izrael nevét, hanem pátriárkájuknak, Júdának a nevét. Kivéve azt a néhány olyan idézetet, amikor az Izrael (vagy Jákob) név az összes izraelita nemzetre, általánosítóan van használva. A héber szövegekben maga a zsidó (yehudim) név elõször a Királyok könyvében található meg (2Királyok 16:6), ahol a zsidók éppen harcban álltak, kivel? Izrael házával! Az északi törzsekkel, amelyek Efraim vezetése alatt Izrael nevét viselték, amint Jákob ezt megjövendölte nekik. Erre a tényre a kettévált királyság idejének eseményeinél majd még kitérünk.
Miután Jákob József két fiát magáénak fogadta és megadta nekik a közös áldást, és rájuk hagyta nevét (Izrael), utána összehívta az összes fiát, és próféciákat mondott nekik a jövõjükkel kapcsolatban, majd külön, törzsenként áldásokat adott rájuk:
1Mózes 49:1-28 1 És szólítá Jákób az õ fiait, és monda: Gyûljetek egybe, hadd jelentsem meg néktek, a mi rátok következik a messze jövõben. 2 Gyûljetek össze s hallgassatok Jákóbnak fiai! Hallgassatok Izráelre, a ti atyátokra.
5Mózes 33:1-5 1 Ez pedig az áldás, a melylyel megáldá Mózes, az Istennek embere, Izráel fiait az õ halála elõtt. 2 Monda ugyanis: Az Úr a Sinai hegyrõl jött, és Szeirbõl támadt fel nékik; Párán hegyérõl ragyogott elõ, tízezer szent közül jelent meg, jobbja felõl tüzes törvény vala számukra. 3 Bizony szereti õ a népeket! Mind kezednél vannak az õ szentjei, oda szegõdnek, a te lábaidhoz, és hallgatják a te beszédeidet. 4 Törvényt parancsolt nékünk Mózes, örökségül Jákób községének. 5 És király lõn Jesurunban, mikor összegyûltek a népnek fejei, és együtt voltak Izráel törzsei.
5Mózes 33:26-29 26 Nincs olyan, mint Jesurun Istene! Az egeken száguld segítségedre, és fenségében a felhõkön. 27 Hajlék az örökkévaló Isten, alant vannak örökkévaló karjai; elûzi elõled az ellenséget, és ezt mondja: Pusztítsd! 28 És bátorságban lakozik Izráel, egymaga lesz Jákób forrása a gabona és a bor földén, és az õ egei harmatot csepegnek. 29 Boldog vagy Izráel! Kicsoda olyan mint te? Nép, a kit az Úr véd, a te segítségednek pajzsa, és a ki a te dicsõségednek fegyvere! Hízelegnek majd néked a te ellenségeid, és te azoknak magaslatait taposod
Ide sorolható még Bálám példázata is, aki a következõ áldást és egyben próféciát mondta Izraelre:
4Mózes 24:5- 9 5 Mily szépek a te sátoraid óh Jákób! a te hajlékaid óh Izráel! 6 Mint kiterjesztett völgyek, mint kertek a folyóvíz mellett, mint az Úr plántálta áloék, mint czédrusfák a vizek mellett! 7 Víz ömledez az õ vedreibõl, vetését bõ víz öntözi; királya nagyobb Agágnál, és felmagasztaltatik az õ országa. 8 Isten hozta ki Égyiptomból, az õ ereje mint a vad bivalyé: megemészti a pogányokat, az õ ellenségeit; csontjaikat megtöri, és nyilaival által veri. 9. Lehever, nyugszik, mint hím oroszlán, és mint nõstény oroszlán; ki serkenti fel õt? A ki áld téged, áldott lészen, és ki átkoz téged, átkozott lészen.
Ebben az írásban a terjedelem miatt nem térhetünk ki külön az egyéni törzsekkel kapcsolatos próféciák beteljesedésére, azt majd egy külön, az egyéni törzsekkel foglalkozó írássorozaban fogjuk megtenni. Itt mindössze a rájuk vonatkozó prófécia idézeteket adjuk meg, s röviden azonosítjuk mai leszármazottaikat. (Jákób próféciái mellett a törzsekre vonatkozó, Mózes által megadott próféciákat is beidézzük (5.Móz. 33:1-29), ami megkönnyíti az azonosítást, és részletesebbé vagy érthetõbbé teszi az áldásokat)
Rúben
Rúbennek, az elsõszülött fiának Izrael a következõeket jövendölte meg:
1Móz. 49:-4 3 Rúben, te elsõszülöttem, erõm, tehetségem zsengéje, elsõ a méltóságban, elsõ a hatalomban. 4 Állhatatlan, mint a víz, nem leszesz elsõ, mivel atyád ágyába léptél fel: akkor megfertõztetted! Nyoszolyámba lépett õ.
5Mózes 33:6 Éljen Rúben és meg ne haljon; és száma legyen embereinek.
A mai Rúben Franciaország. Rúben lett volna eredetileg a születési jog örököse, de elvesztette azt, mivel apja ágyasával hált. Az ígéret az õ utódaira vonatkozóan az, hogy erõs, méltóságteljes és nagyhatalmú néppé válnak. Számokban is a második legnagyobb lakosságú izraelita nemzet József után. Az ’állhatatlan, mint a víz’ jellemzõ nemzeti karakterükké vált. A József javára elvesztett születési jog miatt Rúben utódaira mindig a József utódainak érdekeit ellenzõ tevékenységek voltak jellemzõek, még akkor is, ha egy oldalon álltak. (Lásd a mai francia-angolszász érdekellenességet.) A Rúben törzsére vonatkozó részletes próféciák elõkészületben vannak.
Simeon
Simeonnak és Lévinek a következõk lettek megjósolva Jákob által:
1Mózes 49:5–7 5 Simeon és Lévi atyafiak, erõszak eszközei az õ fegyverök. 6 Tanácsukban ne légyen részes lelkem, gyûlésükkel ne egyesûljön dicsõségem, mert haragjokban férfit öltek, s kedvök telve inát szegték az ökörnek. 7 Átkozott haragjok, mert erõszakos, és dühök, mivel kegyetlen; eloszlatom õket Jákóbban, és elszélesztem Izráelben.
Simeon fellelhetõ elemei a bretonok, sokuk a kanadai Quebec tartományban lelhetõ még meg, Efraim és Benjámin fiai között.
Lévi
5Mózes 33:8-11 8 Lévirõl pedig monda: A te Thummimod és Urimod a te kegyes férfiadé, akit megkísértél Masszában, a kivel perbe szálltál Mériba vizeinél. 9 A ki azt mondta az õ atyjáról és anyjáról: Nem láttam õt; és az õ atyjafiait nem ismerte, fiaival sem gondolt; mert megtartották a te beszédedet, és ragaszkodtak szövetségedhez. 10 Tanítják a te végzéseidre Jákóbot, és a te törvényedre Izráelt; füstölõt tesznek a te orczád elé, és égõáldozatot a te oltárodra. 11 Áldd meg Uram az õ erejét, és az õ kezének munkája legyen kedves elõtted! Törd meg derekukat a reá támadóknak és az õ gyûlölõinek, hogy fel ne kelhessenek!
Lévi a papság törzse, ma is szétszóródva élnek az izraelita nemzetek között, elsõsorban Júdában, a kohen (pap) családnevet nevet viselõ zsidók valószínûleg nagyrészt a leviták leszármazottai. Lévi utódai közül különösen sokan laknak még az USÁ-ban.
Júda
1Mózes 49:8-12 8 Júda! téged magasztalnak atyádfiai, kezed ellenségeidnek nyakán lesz, s meghajolnak elõtted atyáidnak fiai. 9 Oroszlánkölyök Júda; zsákmányt ejtvén, felmentél, fiam! Lehevert, lenyúgodott, mint a hím oroszlán, és mint nõstény oroszlán; ki veri õt fel? 10 Nem múlik el Júdától a fejedelmi bot, sem a vezéri pálcza térdei közûl; míg eljõ Siló, és a népek néki engednek. 11 Szõlõtõhöz köti szamarát, és nemes venyigéhez szamara vemhét, ruháját borban mossa, felöltõjét a szõlõ vérében. 12 Bortól veresek szemei, tejtõl fehérek fogai.
5Mózes 33: 7 Ez pedig a Júda áldása; és monda: Hallgasd meg Uram a Júda szavát, és vidd be õt az õ népéhez. Az õ keze elégséges legyen néki, de légy segítsége az õ szorongatói ellen.
Júda áldásai figyelemre méltóak, és nagy szerepük van, úgy egyéni törzsként, mint a számukra megadott próféciák szempontjából. Júdának adatott a királyi pálca, és tõle származnak Izrael királyai is, és végül a királyok királya, Siló (Messiás) is, akinek kezébe kerül minden uralom a második eljövetelekor. Júdának a mai azonosítása a legegyszerûbb, mivel õk soha ’nem vesztek el’, és a dávidi királyok ideje óta ugyanazon a néven ismertek. Õk a zsidók (yehudim).
Zebulon
1Mózes 49:13 Zebulon a tenger partjáig lakozik, azaz a hajók kikötõjéig s határának széle Czídonig ér.
Zebulon Hollandia.
Iszakár
1Mózes 49:14-15 14 Izsakhár erõs csontú szamár, a karámok közt heverész. 15 S látja, hogy jó a nyugalom és hogy a föld mily kies: teher alá hajtja hátát, s robotoló szolgává lesz.
5Mózes 33:18-19 18 És Zebulonról monda: Örvendj Zebulon a te kimentedben, és te Izsakhár a te sátraidban. 19 Népeket hívogatnak a hegyre, igaz áldozattal áldoznak ott; mert a tengerek bõségét szopják, és a fövénynek rejtett kincsét.
Iszakár a mai Finnország, de egy kis töredékük a Zebulonban (Hollandia) levõ Fríziát is alkotja.
1Mózes 49:16-18 16 Dán ítéli az õ népét, mint Izráel akármelyik nemzetsége. 17 Dán kígyó lesz az úton, szarvaskígyó az ösvényen, mely a ló körmébe harap, hogy lovagja hanyatt esik. 18 Szabadításodra várok Uram!
5Mózes 33:22 És Dánról monda: Dán oroszlánnak kölyke, a mely Básánból szökik ki.
Dán törzsének utódai a mai dánok és írek. E törzsnek különösen nagy szerepe van a Dávidnak ígért áldások szempontjából, a királyi házat és a trónt illetõen, amelyen – Isten örökre szóló ígérete szerint – , valaki mindig fog ülni utódaiból Izrael trónján Krisztus eljöveteléig, amikor õ átveszi azt mindörökre. (lsd. a Dávid Trónja címû írást).
Gád
1Mózes 49:19 Gád! had háborgatja; majd õ hág annak sarkába.
5Mózes 33:20-21 20 És Gádról monda: Áldott az, a ki kiterjeszti Gádot! Mint nõstény oroszlán, úgy lakik, és szétszaggat kart és koponyát. 21 Az elejét nézte ki magának, mert ott volt elrejtve a törvényadó osztályrésze. De elméne a népnek fejedelmeivel, az Úrnak igazságát cselekedte, és az õ végzését Izráellel együtt.
Gád törzse a mai Svájc. Gád jelentése: Sereg. Ez több módon is jellemzõje a svájciaknak, ugyanis ez az egyetlen izraelita nép, amelynek minden férfitagja része a honvédelemnek. Gád törzsét a legelsõ hullámokban deportálták, így nagy részük a legkorábbi helvét-kelta izraelita hullám részeiként érkezett Európába. Kisebb részük pedig jóval késõbb, a többi izraelita néphez hasonlóan a germán népekbõl vált le, valamikor a népvándorlás idejében.
Áser
1Mózes 49:20 Ásernek kenyere kövér, királyi csemegét szolgáltat.
5Mózes 33:24-25 24 És Áserrõl monda: Áldott a többi fiak felett Áser! Legyen az õ atyjafiai elõtt kedves, és áztassa lábát olajban. 25 Vas és réz legyenek a te záraid; és élteden át tartson erõd.
Áser a mai Belgium és Luxemburg.
Naftali
1Mózes 49:21 Nafthali, gyorslábú szarvas, az õ beszéde kedves.
5Mózes 33:23 És Nafthaliról monda; Ó Nafthali, a ki az Úrnak jó kedvével bõvölködöl és áldásával vagy teljes! Vedd birtokba a tengert és a délt.
Nafthali Svédország.
Efraim és Manassze
József két fiának, Efraimnak és Manasszének az áldásai a legterjedelmesebbek és legjelentõsebbek. Õk Izrael nevének, és az elsõszülötti áldásoknak a jogos örökösei, a mai angolszász népek. Ezeknek a tényeknek a részletes ismerete tárja fel a bibliai próféciák jelentõs részének valós értelmét, különösen a végidõkre vonatkozóan, amikor Efraim és Manassze népei hatalmas szerepet játszanak a geopolitikai eseményekben. Az itt felsorolt próféciák küzül is az övéké a leghosszabb és legrészletesebb prófécia, amit Jákob elmondott a fiaival kapcsolatban. József a termékeny ág, amelyrõl a Zsoltárok. 80:2 ír.
1Mózes 49:22-26 23 Termékeny fa József, termõ ág a forrás mellett, ágazata meghaladja a kõfalat. 23 Keserítik, lövöldözik és üldözik a nyilazók: 24 De mereven marad kézíve, feszülten keze karjai, Jákób Hatalmasának kezétõl, onnan, Izráel pásztorától, kõsziklájától. 25 Atyád istenétõl, a ki segéljen; a mindenhatótól, a ki megáldjon, az ég áldásaival, onnan felülrõl, a mélység áldásaival, mely alant terül, az emlõk és anyaméh áldásaival. 26 Atyád áldásai meghaladják az õs hegyek áldásait, az örök halmok kiességeit. Szálljanak József fejére, a testvérek közûl kiválasztatottnak koponyájára.
5Mózes 33:13-16 13 Józsefrõl pedig monda: Áldott az Úrtól az õ földje az égnek kincseivel, a harmattal és az alant elterülõ mélységes vizekkel; 14 A nap érlelte drága terméssel; és a hold sarjasztotta drágaságokkal; 15 És az õs hegyek javaival, és az örök halmok drágaságaival; 16 A földnek drágaságaival és bõségével. A csipkebokorban lakozónak jó kedve szálljon Józsefnek fejére, az õ atyjafiai közül kiválasztottnak koponyájára! Tehenének elsõ fajzása dicsõségére van; szarvai bivalyszarvak; népeket öklel azokkal mindenfelé a földnek széléig.
És ezek Efraim tízezrei és Manasszé ezrei.
József két fiától erednek a mai angolszász nemzetek. Efraim a Brit nemzetközösség tagállamai, Manassze pedig az Amerikai Egyesült Államok. Rajtuk vannak a születési jog áldásainak beteljesedései és Izrael neve. B’rit-ish héber jelentése: a szövetségi nép vagy a szövetség népe. Ez az oka az angolszász nemzetek mérhetetlen gazdagságának és nagyhatalmának. E két törzzsel kapcsolatban több külön írás fog megjelenni.
Benjámin
Benjámin a mai Norvégia, Iceland és a kanadai Quebec tartomány francia nyelvû lakosai. Benjámin Júda törzsével maradt az egyesült királyság kettéválasztásakor, de a próféciák rámutatnak, hogy egy idõ után el fognak válni Júdától, ami meg is történt a jeruzsálemi templom lerombolása után (i.sz. 70). Egy elenyészõ részük azonban még mindig Júda népe között él.
1Mózes 49:27 Benjámin ragadozó farkas: reggel ragadományt eszik, este pedig zsákmányt oszt.
5Mózes 33:12 Benjáminról monda: Az Úrnak kedveltje! Bátorságban lakozik mellette, fedezi õt minden idõben, és az õ vállai között lakik.
Ezek Izrael törzseinek áldásai:
1Mózes 49:28 Mind ezek Izráel nemzetségei, tizenketten, és ez az a mit mondott nékik az õ atyjok, mikor õket megáldá; mindeniket tulajdon áldásával áldá meg.
Az áldások láthatóan különállóak és egymástól függetlenek, amelyek Izrael egy-egy nemzetségének a tulajdonjogai, és be kellett vagy be kell majd teljesedniük, különben Isten szava hamis!
Olvasó gondolkodó 
Hozzászólás