Szentháromság-tagadók

Az első századok óta a keresztény egyház túlnyomó többsége elfogadta és hitének alapjává tette a háromság-tant. Olyan méretekben már nem tagadja senki, mint akkoriban történt. De napjainkban is vannak olyan közösségek, akik kritikával illetik. Ennek alapja esetenként a háromság-tan megismerésének hiánya, a tan bibliai alapjának nem ismerése, máskor a racionalizmus, amely megpróbálja az Isten képet beleszorítani a véges emberi elmébe. Ebben a részben olyan kritikusokkal foglalkozunk röviden, mint Jehova Tanúi, az untáriusok, Isten Egyházának Gyülekezetei, a krisztadelfiánusok és a muszlimok.

Összegzés
Amint láttuk, a háromság-tan elválaszthatatlan a keresztény hittől. Nem évszázadok során kialakult, pogány eredetű elképzelés, hanem Isten önkijelentésén, szilárdan a Szentíráson alapuló tanítás, ami nem megmagyarázni igyekszik a Mindenható lényét, csupán elejét
kívánja venni a hamis nézeteknek.

Isten számunkra felfoghatatlan és kiismerhetetlen. Minden egyes újabb megszerzett információ róla gazdagítja az életünket, és tisztábbá teszi a megértésünket. Erre pedig nem úgy kell reagálnunk, hogy a logikánkkal mérlegeljük a Végtelent, és saját eszmerendszerünkhöz mérjük Őt, hanem leborulunk előtte, és imádjuk Őt. Imádjuk Lélekben és igazságban, mert ilyen imádókat keres magának (Jn 4:24). Boruljunk le a tanítványok mellé, és átkarolva a lábát, imádjuk Jézust (Mt 28:9). Adjunk hálát annak, aki megmentett minket, és vérével megváltott. Térdeljünk le, és csodálkozzunk rá a fenségére. Engedjük, hogy kinyilatkoztassa magát Lelke által, és „essen le az állunk”. Imádjuk az egy Istent, aki Atya, Fiú és Lélek, még sem három Isten, hanem csak egy. Az Egyetlen. A Minden. Az Élet.